Beszéltem arról, hogy magunkat megfosztjuk a Valóságtól azzal, hogy különböző gátak és elvárások erdején hagyjuk magunkhoz eláramolni a külvilágból érkező dolgokat. Felhoztam erre példaként azt, hogy bizonyos (pl) információt megkülönböztetünk aszerint, hogy honnan származik. Legjobb példa erre a mai magyarországi politikai állapot: ha egy jobboldalival beszélgetsz, és te jobboldali vagy, akkor egy adott esemény magyarázatát (pl gázárak emelkedése) elfogadod tőle, mert jobboldali vagy. Ha egy baloldali másképp magyarázza ugyanazt a tényt, akkor elveted – hacsak nem vagy baloldali.
Mi a különbség Igazság és Igazság között? Mi a különbség aközött, hogy emelkedtek a gázárak, és ezt különböző emberek hogyan magyarázzák? Van-e bármi esélyed arra, hogy valóban megtudd a gázár-emelkedés mögötti valós okokat? Egy egyszeri politikusnak esetleg több információ áll rendelkezésére, mint neked, de ő tudja a pontos okát? Igen, kitalálhat valamit, de nem valószínű, hogy belekalkulálja azt, hogy Oroszországban éppen a mérnöknek megbetegedett az anyukája és fáradt volt, és ezért egy számítást rosszul végzett el, és az elnök ezért egy hibás számítást kapott, ami alapján hozott egy döntést, mert a mérnök felesége éppen a barátjának a lánya volt, és különben is emelkedtek az olajárak, szóval megemelte a gáz árát…
A fenti agymenéses példával azt próbáltam illusztrálni, hogy mindig azt hisszük, hogy elegendő információ áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy döntéseket hozzunk, hogy kitaláljunk valamit – és valójában ekkor azt csináljuk, hogy magunk megnyugtatására létrehozunk egy szép fallal körülvett erődítményt, amin belül minden szépen és tökéletesen magyarázható.
Ezen a falakon belül nyugodtan elvetheted a hajléktalan által mondott bölcs szavakat – hiszen a te váradban nincs helye ilyennek -, nyugodtan kidobhatsz minden érvet amit a jobb- vagy bal- oldali emberek mondanak, hiszen a váradban minden jól működik, mindennek helye van…. És ezzel életed végéig elégedet lehetsz és boldog.
Csakhogy közben lemaradtál a Valóságról. A kezdő ezoterikus elkezd nagyobb és nagyobb várakat építeni, majd amikor már nem lát el a falakig, mert olyan nagy várat épített, nyugodtan hátradől, hogy „phű, én aztán sokkal korlátlanabb vagyok a szomszédjaimnál”.
Nagyon nagyon sok szellemi úton járó ismerősömmel esik meg ez, és ahogy az Interneten olvasgatok, is ezt látom: a börtönünket egy nagyobb börtönre cseréljük, és ezzel megnyugtatjuk magunkat. Persze ez is valami, hiszen kényelmesebb és jobb életünk lesz…
De miért állnánk meg az első lépés után? Sőt, a tizenhatodik lépés után?
Sokszor látom azt, hogy ezoterikus emberek megismerkednek eszmékkel, próbálgatnak ezt-azt, elérnek benne egy szintet, majd megint megállnak – és minél több ilyen szintet értek el, annál nagyobb arccal mutatják, hogy nekik mennyivel szabadabbak.
De mutass nekem egy magát szabadnak hivő embert, és én megmutatom a korlátait.
AMI NEM BAJ! :) Sőt, nekem is vannak korlátaim – hajjaj. De nem telik el nap, hogy ne tágítsak rajta tudatosan. Mert élem az életem, és növesztem a kis fácskámat. (lásd alant)
Szóval, hogy visszakanyarodjak a kezdeti témához:
Ne hidd azt, hogy tudod mi az igazság – mert nem tudod.
Ne hidd azt, hogy te jobban tudsz valamit másoknál – mert nem.
Ne foszd meg magad a Valóságtól – csak mert te jobban tudod.
